aggódom ágyhoz kötött magányomban, lázas egyedüllétemben csak most jöttem rá, hogy Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet…