jössz, mindig csak jössz, és borítasz és viszel mindent, mint szélvész vagy hurrikán. persze, nem tudom, van-e még valami, amit el tudsz vinni, legfeljebb azt a kis nyugalmat, amit ébredés után verejtékkel összetákolok, hogy aztán megint csak gyere és elsöpörd, mint zörgő avart…
Ez itt a világ széle, te bolond, nézz rám s hazatalálsz.
biablog
ittjárók
