biablog

Hallom a vonat füttyét, futok az állomásra. Futnék, de kezemben a poggyász idegen, hol hagytam az enyémet? S a házból, ahonnan kilépnék, nem nyílik az ajtó. Böröndöm egyre több s nagyobb, himbál, harangoz a vállamon, a hasamon, a hátamon. Végre a lakásból kinn vagyok…

Nincs fülem többé, mégis beszélj hozzám, tökéletesen értelek. Míg éltem, nem érthettelek, annyi vágyad, késed és sérülésed, annyi rögeszméd, persze nekem is: két bolond De most ha kérdezel, gömbölyű csöndem felel. Segítőn átölel, ne is hiányold a beszédet.…