hogy honnan tartok és hová, már réges-rég nem tudom. az életem irányít engem, és már régen elfelejtettem, hogy lehet ezt másképp is csinálni.hiányzik az ölelésed (jobban mint gondolná bárki is) és rémiszt a sohamár. "Lóbáltam a lábam az ágy szélén és fütyültem.…
Ez itt a világ széle, te bolond, nézz rám s hazatalálsz.
biablog
ittjárók
