Egyszerre minden oly természetes, megbénító, ujjongó félelem, Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les, Vár. Megmozdul. nem, nincs ott semmi sem. Szégyenkezik. Elindul hirtelen. A szél megint hűlő szívébe fúj. Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem. És fájni kezd,…