advent van. várunk, várakozunk. várunk egy eljövetelt, a harmadikat, az utolsót. hajnalonként rorátéra harangoznak, s a szív a korai csendet megtörő harangszóban megtelik reménnyel és bizakodással. leheletünkből felhőt formáz, arcunkra pírt fest a hajnal, s a sötétségben…
Ez itt a világ széle, te bolond, nézz rám s hazatalálsz.
biablog
ittjárók
