novemberül. nélküled. keserű korán megy le a nap, alig múlik négy, és a sötétség szomorítja szívünket. a falak is hideget árasztanak, mióta nem vagy itt velem. hajad kócos csiklandozása helyett kilátástalan köd ébreszt, és ahogy mosoly nincs a szívben, úgya fán sem…
Ez itt a világ széle, te bolond, nézz rám s hazatalálsz.
biablog
ittjárók
