biablog

állni látszik az idő. csak ülök és várom, hogy történjen valami. mozduljon meg a föld, szakadjon le az ég, csak ne ez a szürke bénultság mozdítsa előre a perceket...

elkezdődött hát újra, és nem tudom, van-e még egyszer visszaút innen. lehet-e ennyiszer?szeretném veled megélni az első hóesést és a jégvirágokat az ablakon, tudod, amikor odabent egy takaró alatt összebújni oly' jó. de nem tudom, mire megjön a hó, leszel-e még nekem.  …

csak vánszorognak a percek, mióta felkeltem, ólomsúly ül minden másodpercen várok, mint egy perdöntő tárgyalásra. vagy villamosszék vagy szabad szárnyalás - átmenet nincsen. nagy a tét, de nekem nincs erőm tovább küzdeni. elfáradtam; békét és harmóniát vágyok, lassú és…

Valahol létezel, valahol én is valamit kérdezel, valamit én is néha vágy van benne, néha remény is valahol valamit te is én is... (Őri István)

átkozom magam, hogy nem írtam akkor és annyit, amikor jó volt minden, amikor boldogság volt, amikor a rózsaszín égen ciklámen madarak szálltak. és most megint komorul, a Szomorúság már ott baktat a faluvégi dombok mögött."Will you stay with me, will you be my love Among the…