csak vánszorognak a percek, mióta felkeltem, ólomsúly ül minden másodpercen
várok, mint egy perdöntő tárgyalásra.
vagy villamosszék vagy szabad szárnyalás - átmenet nincsen.
nagy a tét, de nekem nincs erőm tovább küzdeni.
elfáradtam; békét és harmóniát vágyok, lassú és csendes dallamokat.
én már nem akarok beszélni, nem akarok magyarázni, győzködni, érvelni, harcolni kettőnként - egymagam.
váróterem
2007.10.19. 16:22 | bia79 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://biablog.blog.hu/api/trackback/id/tr37736278
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
