hogy honnan tartok és hová, már réges-rég nem tudom. az életem irányít engem, és már régen elfelejtettem, hogy lehet ezt másképp is csinálni.
hiányzik az ölelésed (jobban mint gondolná bárki is) és rémiszt a sohamár.
"Lóbáltam a lábam az ágy szélén és fütyültem. Tudnod kellett volna, hogy valami baj van, hogy nem vállalom és nem bírom elviselni az emlékeidet.
Ha egyetlen egyszer eszedbe jut, hogy jobban rám figyelj, nagyon figyelj, úgy ahogy a testemre szoktál, talán észreveszed, mennyi szenvedést okozol nekem anélkül, hogy akarnád, és észreveszed, hogy kapálódzom, hadonászom valami híg átlábolhatatlan gyötrelemben amelyet te idézel a fejemre emlékekkel és emlékeztetésekkel."
(Szabó Magda: Az őz)
Kispál és a Borz - Hang és fény
