araszol a november felém. ötkor sötét, reggel köd vakít, közte színtelen, kifakult világ. mozzanatlan a táj, síri némaság telepszik a háztetőkre, csak árulásod zaja hallik messzire. nincstelen csavargóként alszom át egyik napból a másikba magam, és várom, hogy…
viharon túl, szélcsenden innen
2007.10.29. 17:42 | bia79 | Szólj hozzá!
Címkék: ágnes vanilla
no alarms and no surprises
2007.10.29. 12:08 | bia79 | Szólj hozzá!
nem adom meg magam. reggel felkeltem, és az eperszín hálóingemben az erkélyemen állva szappanbuborékokat fújtam a mocsaras világra. no alarms and no surprises, silent, silent
