megfagyott a világ, diaképpé merevedett.
mint egy színpadi díszletben, járok-kelek ebben a mozdulatlanságban. mondhatnám azt is, hogy élek - de erős lenne ez ide, túlon-túl erős.
mert lehet-e ilyen tompaságban élni? merev színházi díszletek között csak színházat lehet csinálni, csak játszani lehet - de az nem az élet maga.
az utóbbi évek nagy mesterévé avattak a túlélésnek - vagy a túlélés látszatának.
ha a kapun kilépek, felöltöm pierrot-maszkomat, bohócsipkát veszek, és senki nem látja, senki nem hiszi, hogy széles kacajom mögött milyen keserű hiány lapul.
vagy ez a valóság csak félek elhinni én is? nem tudom, melyik arcom az igaz, mintha mátrixban élnék és döntenem kellene, melyik kapszulát válasszam: a pirosat vagy a kéket?
illegek-billegek (egy csészealjon ülve), és nem tudom, a mérleg nyelve végül hol fog megállni.
hattyúdal
2007.10.30. 00:48 | bia79 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://biablog.blog.hu/api/trackback/id/tr33736306
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
