biablog

Órák, napok jéghártyás ablaküvegét lehelgetem, hogy megláthassalak. Gyönyörű arcod tanulom utcán, sínek között, örök életveszélyben, nem tudom hova tartó villamosokon. Kívüled élek, olyan bátran, hogy abban már megláthatnád a vacogást, ha egyszer közelről…

egészen jól vagyok (csak álmosan) éjszaka feküdtem a kertben, hullócsillagokat néztem, és éreztem újra: élek. aztán azt álmodtam, hogy vettem egy ladát. reggel óta lélekben másutt. csillagot és fecskét énekelgetek, meg kocsiban nyolcszor egymásután ha az életbent, míg…

három éve ez volt az utolsó utáni éjszaka. talán megtörik a három éves átok. a tubes, a hullócsillagok, és megannyi dolog, amely azt az augusztust idézi napok, hetek óta. időutazást játszat velem az élet; lidérceket táncoltat, üveggolyót görget, emlékeket vetít homlokom…