biablog

pár óra és véget ér a nyár ülök egyedül, bizonytalanságban, nem tudom, hova, merre sodornak a hullámok s vad szelek ha számadást készítenék: jó volt ez a nyár de közben tudom, ez még mindig nem az a nyár volt: talán majd jövőre - mondja az ember, és próbál nem arra…

eltűnés -ismeretlen ideig - elnapolva "s emlékeimmel elmotozva élnék,mert amit érdemeltem, rámtalált:kaptam egy életet és egy halált."(Márai Sándor: Monológ - részlet) 

Reszkető, enyhe fény sugárzik. Egy felhő lassudan megyen. A lélek fáj, a fény sugárzik. Valaki ballag a hegyen, hűs homlokáról fény sugárzik s szemét lehúnyja - úgy legyen! Elszállt szerelem illatától kövér és fűszeres a lég. Halott szerelem illatából soha, de…

"Elfordulok, hogy megkeresselek. Szemet hunyok, hogy jobban lássalak." (Faludy György: Bordáim rácsa közt - részlet)  

tompíthatnám az ütést, de vajon megéri-e? Én fekszem itt a kihűlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak. Igazán s végleg téged várlak, érdes tüllben gyere lassúdan, horzsolj végig s hagyj itt örökre izzó…

Egy mandarin beleszeretett egy kurtizánba. A lány azt mondta neki: "A magáé leszek, ha száz éjszakán át vár rám egy zsámolyon ülve az ablakom alatt." A kilencvenkilencedik éjszakán azonban a mandarin felállt, hóna alá csapta a zsámolyt, és elment. 

"Amikor felkereste Tomast, Tereza a hóna alatt egy regényt szorongatott; a regény elején, különös körülmények között találkozik Anna és Vronszkij. Állnak a peronon, ahol éppen a vonat alá esett valaki. A regény végén Anna veti magát a vonat alá. Ez a szimmetrikus…

a pirkadat előtti óra a legsötétebb, a vihar előtti csend a legveszedelmesebb, karnyújtásnyival a cél előtt adja fel a legkönnyebben az ember lehet, hogy csak a krónikus kialvatlanság emel négyzetre, köbre apró lelki rezdüléseket reggel 6-kor hatalmas villámcsapkodásra ébredtem,…

"Mi jobb: ha Terezával él, vagy ha egyedül marad? Nincs lehetõségünk ellenõrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent elõszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon…

Te távolodsz? Vagy én távolodom? Futnak a vonatok észak felé és dél felé s erdők nyomulnak közénk, szigorú vadvizek. A tanyák fölött hosszan köröz, levegőt sarabol egy vércse, mintha a veled összekötő hajszáldrótokat kaszabolná. Voltál valaha valakim, voltam én is…

befordulok, átfordulok, kifordulok önmagamból várok, beletörődök, nem építek tornyot hipotézisekből, és nem barkácsolok polcot nekik, hogy elférjenek néha szárnyalok, néha zuhanok - a zuhanás is repülés "Valahová el akartam utazni tegnap, egy kis felfrissült…

hullámzom - vég nélkül, akaratlanul az amplitudók nagyok, és nem tudom, hol a csúcspont; mikor billen bennem valami, és fordul hullámhegy hullámvölgybe át Csak nézik egymást. Nem is egymást nézik. Csak tudomásul veszik egymást. Tudomást se vesznek egymásról. Teszik a dolguk. De…

Nincs fülem többé, mégis beszélj hozzám, tökéletesen értelek. Míg éltem, nem érthettelek, annyi vágyad, késed és sérülésed, annyi rögeszméd, persze nekem is: két bolond De most ha kérdezel, gömbölyű csöndem felel. Segítőn átölel, ne is hiányold a beszédet.…

ha mindenedet odaadnád érte - mit adhatnál neki? (Fodor Ákos)           Pablo Picasso - Don Quijote 

Oly nagyra nőttél bennem, mint kitárt ujjú fák, elborítottál engem az ereimen át, csupa vér vagyok, nézzed, tartsd távol a kezed, nehogy testedhez érjek és bevérezzelek. (Gyurkovics Tibor)

nem tudom, mi van délután jól voltam, mostanra széthullottam atomjaimra sosem szerettem Juhász Gyulát (kivéve az Anna örök), de most aktuálisabb és bensőmbe nyilalóbb mint valaha is           Salvador Dali - Metamorphosis of Narcissus

"Delaura azt álmodta, hogy Sierva María egy ablaknál ül, mely egy behavazott mezőre néz, és egy szőlőfürtről, ami az ölében hever, egyenként tépi le és eszi meg a szemeket. Ahogy letép egy szemet, nyomban egy másik szőlőszem nő a helyén. Álmában nyilvánvaló volt, hogy…

úristen, ez de felzaklatott így korán reggel "s hogy mindez a folyóéval egy irányban történt, vagyis az, hogy egyfelé menet hagytuk el egymást: a legeslegszomorúbban a r r a gondolok"(Fodor Ákos: Rondó - részlet)

Órák, napok jéghártyás ablaküvegét lehelgetem, hogy megláthassalak. Gyönyörű arcod tanulom utcán, sínek között, örök életveszélyben, nem tudom hova tartó villamosokon. Kívüled élek, olyan bátran, hogy abban már megláthatnád a vacogást, ha egyszer közelről…

egészen jól vagyok (csak álmosan) éjszaka feküdtem a kertben, hullócsillagokat néztem, és éreztem újra: élek. aztán azt álmodtam, hogy vettem egy ladát. reggel óta lélekben másutt. csillagot és fecskét énekelgetek, meg kocsiban nyolcszor egymásután ha az életbent, míg…

három éve ez volt az utolsó utáni éjszaka. talán megtörik a három éves átok. a tubes, a hullócsillagok, és megannyi dolog, amely azt az augusztust idézi napok, hetek óta. időutazást játszat velem az élet; lidérceket táncoltat, üveggolyót görget, emlékeket vetít homlokom…

Csak minden másodpercben lépek egyet, és minden félpercben hosszan megállok: így botorkálok föl a ködös hegyre, és vissza-visszanézek integetve: -magára hagyom lassan a világot. A park sötét ködén remegve úszkál a lámpák lebegő aranyhala. Olyan a csend itt, mintha valóban…

egyszer már blogoltam, talán kétszer is, most újra nekivágok hát. ismét abba az életszakaszba léptem, ahol túl sok bennem a gondolat, érzés, szárnyalás és zuhanás. épp az évente egyszer esedékes nagy csillaghullásra várok. felhős az ég. alig-alig, szakadozottan, de éppen…

építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s…