biablog

Csak minden másodpercben lépek egyet, és minden félpercben hosszan megállok: így botorkálok föl a ködös hegyre, és vissza-visszanézek integetve: -magára hagyom lassan a világot. A park sötét ködén remegve úszkál a lámpák lebegő aranyhala. Olyan a csend itt, mintha valóban…

egyszer már blogoltam, talán kétszer is, most újra nekivágok hát. ismét abba az életszakaszba léptem, ahol túl sok bennem a gondolat, érzés, szárnyalás és zuhanás. épp az évente egyszer esedékes nagy csillaghullásra várok. felhős az ég. alig-alig, szakadozottan, de éppen…

építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s…