biablog

nem, nem bánok semmit.
leonard cohennel köszöntöttelek az életemben, és most edith piaffal foglak utadra engedni.

emlékszel? ott ültünk az autódban a januári mínuszokban, még csak kutattuk, felfedezgettük, ízlelgettük egymást, és Te betetted Piafot a lejátszóba. ahogy megszólalt a hangja, hihetetlen légkör költözött közénk, ott, a januári fagyban, a mára szétbombázott kossuth téri parkolóban.
aztán az utolsó napunkra, amelyről azt hittem, az együvé tartozásunk és összefonódásunk ünnepe lesz, a piaf filmmel vártalak. Te nem jöttél el, és vége lett mindennek.
hát, most edith piaffal gyászollak el Téged...


non, rien de rien, non, je ne regrette rien
c`est payé, balayé, oublié, je me fous du passé

nem, semmit, de semmit, nem, nem bánok semmit
minden ki van fizetve, le van söpörve, el van felejtve, teszek a múltra