reményvesztetten és végeláthatatlanul hiányzol mellőlem. csak megyek az emberáradatban, hömpölyög a város, de nekem üresek a terek. ezer ember között bolyongok, és mégis, mintha kihalt lenne minden, mintha egy árva lélek sem lézengne rajtam kívül sehol. egy nevesincs…
Ez itt a világ széle, te bolond, nézz rám s hazatalálsz.
biablog
ittjárók
