biablog

Menj innen, fordulj meg menj amíg engedlek!
Legyél jó, fogadj szót, hallgass rám.
Melletted jóformán szóhoz sem juthattam!
Legyél szíves ne kezdd ezt!
Te sem tudod mihez kezdj abban a nagy jódolgodban, amid van.
Mert azt tudnod kell neked is, hogy végül is, nagyon is, igenis jódolgod van!
De mit bánod bírlak vagy gyűlöllek mit számít mit mondok nem fontos, nem szólok...
Mégiscsak te tartasz ébren,
De nem tűröm többet, se tőled se mástól,
hogy ...-nek nézzen mert megcsuklik rajtam,
hogy rád csapjon vissza!
Megmondtam nemegyszer-nemkétszer:
Megfojtasz! Megszívtad, megfulladsz! Világos?
Vakablak.
Valóban? Vigyázat megleplek.
Mit tettem-mit tettél??
Nem látlak tisztának.
Most mégis mit vártál?
Mit képzelsz meddig tudsz zsinóron rángatni még?
Engem nem szoktak!
Mondd csak, így mit kezdjek azzal,
Hogy kócos vagy, mocskos vagy, éhes vagy?
Fésüllek, mosdatlak, jól lakhatsz.
Azt hitted, hogy csak úgy kisétálsz innen és
onnantól nagyjából az jön, hogy szószerint ingyen van minden??
De meg kell, hogy mondjam én leginkább ilyenkor szeretlek téged!
Csak úgy látni jónak ha mindenhol ott vagy.
Ha mindenhol ott vagy,
Téged csak úgy látni jónak!
Innen már nincs messzebb!
Menj innen fordulj meg, menj amíg engedlek!
Vigyázat mondtam, hogy megleplek!
Hallatlan, látatlan, óvatlan, kelletlen,
Végetlen, váratlan, vágatlan, véletlen...
Mindenképp megvárom!
Bármeddig várhatod, ő késik mint mindig
És mindig is késni fog...

(Hiperkarma: Szószerint)