"Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
(Weöres Sándor)
vártam, várakoztam, készültem erre a napra
és volt egy pont, ami után nem hittem, hogy így köszönt ránk, hogy egymás nélkül, hogy nincs tovább
egy hónapja, október 12-én még közös alváshoz készülődtünk, hogy reggel együtt ébredve elutazzunk és fityiszt mutassunk gyötrő dilemmáinknak
és most itt vagyunk, és készülünk valami nagyon másra
most nyugalom és béke a szívben
miközben minden sejtem tisztában van vele, holnap ilyenkorra ez apró szilánkokra törik, és ki tudja, mennyi idő, míg újra összeszedegetem és összeillesztem a darabjait
most ki kell élvezni az utolsó morzsáit is, most töltekezni kell ebből a nyugodt csendből, mert holnaptól újra kiabálni fog odabent valami
csak még azt nem tudom, mit is
nem megy az írás, most nem, hiába is próbálkozom, hiába is erőlködöm
máshol járok, valahol ott, ahol nincsenek szavak
