s én ujjongok, mert játszol még velem,
pedig tudom, hogy én játszom magammal.
(Faludy György)
lassan dőlni készülnek a téglák
vánszorog az idő, de halad megállíthatatlanul
és ha odaér, majd potyognak a téglák, zajosan, egymásra, és a végén ott lesz egy nagy kupac rom, egy nagy halom törmelék
és el kell majd takarítani, mert romokra építkezni nem lehet
és most kellene pause gombot nyomni, mert még állnak, hát becsüljük meg ezt a pillanatot, mert vége, mindjárt vége
és aztán már semmi sem lesz ugyanúgy
