biablog

szerencsére elmúlt ez a szerencsétlen november is. mélyen jártam benne, a pokol nyújtogatta karmait, értelmetlen lidérctanya lett a világ. vágytalan, céltalan, álomtalan lettem, miközben valami halk hiány rágott szú módjára odabent. és most? lépek egyet jobbra, lépek egyet…

reggel találkoztam V.-vel.ólomsúlyú esőcseppek dörömbölnek, elanyátlanodás van. most vackolni kell, vackolódni egy ölelésbe. vagy ha nem lehet, piros viharkabátot kell húzni, csuklyát a fejre, lámpást a kézbe és elindulni. menni esőben, ködben, lépdelni sárban, mocsárban,…