reggel találkoztam V.-vel.
ólomsúlyú esőcseppek dörömbölnek, elanyátlanodás van.
most vackolni kell, vackolódni egy ölelésbe.
vagy ha nem lehet, piros viharkabátot kell húzni, csuklyát a fejre, lámpást a kézbe és elindulni.
menni esőben, ködben, lépdelni sárban, mocsárban, és vissza sem nézni.
viharkabátom tépje csak a szép, könnyes arcom öntözze csak az eső.
hiányodban éreztem meg halandóságomat.
most irgalom kell, most kegyelem kell, és egy tenyér, mely hordoz, és egy áldás, mely felsegít.
