keserédes felhangokkal, de köszönöm, jól vagyok.
örülök és szomorkodok, mosolygok és könnyezek, reménykedek és kételkedem.
sűrű most az élet, rohangászom mint valami mérgezett egér, szóval pörgés van ezerrel.
kellett ez már, de most másra sem vágyom, csak bekucorodni az ágyba és kialudni magam.
ügyvéd, szakszervezet, biztosító, munkahely, orvos. de a vége megint jó azért, mert a Károly csónakméretű kocsijában kötöttem ki - elvitt vele az enyémhez... :)
éjszaka rémálom (legalább egy éve nem emlékszem ilyesmire), felriadás, aztán a rémálom kezelése: villany fel, séta, arcmosás, szellőztetés, tudjátok, hogy teljesen felébredjek, különben folytatódik tovább (tapasztalat).
na, így sikerült elaludnom nyitott tetőablaknál, mígnem arra ébredtem valamikor hajnalban, hogy szó szerint esik bele az arcomba az eső.
szórakozik velem az élet, legalábbis bábunak érzem magam a sakktáblán, akit rakosgatnak ide-oda. és hogy mattot adok-e bárhol is, az nem rajtam múlik, hanem a kézen, aki lépeget velem...
de most időleges nyugalom van, mert minden felcimkéztetett és a polcra felrakatott.
befőttesüvegek a maguk helyén - és már nem félek semmitől.
ha nem tartok ellen, én is a helyemre fogok kerülni.
most már tudom.
