egy elengedés-gyakorlat, amolyan hellinger-féle.
emlékszem, amikor kb. fél éve először olvastam egy könyvesboltban, annyira potyogtak a könnyeim a felétől, hogy nem láttam a sorokat. az eladók hülyének néztek, a vásárlók méginkább.
végre megszereztem, begépeltem, és most, amikor már nincsen több szónak helye, csak ennyit üzenek neked.
[...]
ő hagyott el vagy te hagytad el
fájdalmat okoztál vagy fájdalmat okozott
végül tettes voltál vagy áldozat
a lelked pontosan tudja ezt
és most figyelj arra aki számít
aki még nem múlt vagy régmúlt hanem jelen
talán befejezett jelen talán közeljövő
de mindenképp jelen még
gondolj az általad ütött sebekre
érezd ahogyan fájnak
gondolj az általa ütött sebekre
érezd ahogyan fájnak
és most fordulj oda hozzá
lélegezz mélyeket
szólítsad meg
.......
mondanom kell valami fontosat
többé nem felejtem el mindazt a szépet
ami összekötött minket
többé nem felejtem el
milyen sokat kaptam tőled
többé nem felejtem el
megadtál nekem mindent
amit adni tudtál
lehet hogy néha úgy éreztem
nem elég
lehet hogy sokszor haragudtam
de akire haragszunk
azt örökre az életünk részévé tesszük
csakhogy az örökre sem tart örökké
nincs más választásom
búcsút veszek tőled
mindent megköszönök
és elengedlek
azt is elengedem ami fájt
ami kínzott
ami meggyötört
akárhogyan is volt
amit neked adtam szívesen adtam
amit nekem adtál örökre megtartom
vállalom a felelősséget
és visszaadom abból a te részed
örökké az maradsz bennem aki voltál
megkapod a szívemben a téged megillető díszhelyet
mást mondani nem tudok
talán visszanyerjük a békénket
s akkor az is mindegy
elválunk-e egymástól
vagy megpróbáljuk folytatni
újrakezdeni
avagy elölről
legyen ahogyan lennie kell
és már nincsen több szó
de még bejárod a teret
az otthont
ahol annyira szerettél
annyira szeretted
annyira szerettetek"
(Vámos Miklós: Utazások Erotikában)
