"e szerelem látogatónak jött a túlvilágról."
(Faludy György)
most egy széles mosoly az élet.
sosem voltam még ilyen boldog... pedig hetek óta a szemeink és a szavaink szerelmeskednek csak egymással.
nem tudom, mennyi még az első érintésig, mennyi még az első csókig... órák? napok?
lázasan vágyom, de nem siettetem.
túlcsordul bennem minden... szeretném leírni, de nem tudom. kevesek ehhez a szavak, kevés ehhez ez a földi világ.
oly' sok a gondolat és érzés idebenn, és tudom, ha nem írom le a pillanatig, amikor először egymásba kapaszkodunk (fizikailag is), akkor soha nem is fogom. és azt sajnálnám utólag, azt hiszem.
a legnagyobb csoda, amit most élek. köszönöm a Jóistennek, hogy ezt készítette nekem.
fájt, hogy Sz.-t el kellett veszítenem, de már tudom, ez a veszteség kellett ahhoz, hogy ez a csoda megtörténhessen.
ma egész nap Cohen dalát hallgattam az ágyban fekve, és lázasan Őrá gondoltam. este írt egy smst, hogy egész nap rólam ábrándozott.
ez a dal nekem Ő, meg ez az Érzés, amely most teljesen elborít. amíg élek, ez a boldog várakozás, ez a lázas epekedés fog eszembe jutni róla.
még nem éreztem hasonlót, és azt hittem, az én életemben nem is lesz ilyen. a legnagyobb áldása a Sorsnak, hogy tévednem kellett.
sosem voltam, sosem leszek ilyen boldog többé.
