megint olyan nehéz, kaptatókkal teli az élet.
megint nem olyan jó a bőrömben, a világomban, az életemben lenni.
megint a hiány vert tanyát bennem, megint nemakarni és felejteni kéne.
megint nagy kellene az érintés, az ölelés, a szerelem. ehelyett csak a falak, csak az ennyivolt, csak a nemlehet.
nehéz elindulni a semmibe.
Mi van a fejünk felett?
Mi van? Micsoda jel?
A tavasz puha szája
csak sír, és nem felel,
és nem felel a nappal
és nem felel az éj,-
de hallgat-e valóban,
aki csak nem beszél?
(Szabó Magda: Valóban)
Carlos Varela: Una palabra
