Mint sötétet a fény- úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
s úgy szeretlek most, ahogy a mély
vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremben simogatás lapul
-így bújnak meg házak közt csöpp terek-
Elment a kedves.
Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek.
(Fodor Ákos: Dalciklus)
ne legyél kedves hozzám, nem bírom el. légy velem komor és merev, zavarjon, hogy ott vagyok, látni se bírj, menekülj, ahogy tenni szoktad. úgy könnyebb elviselnem, hogy az életem náladnélkül folyik tovább.
