biablog

reményvesztetten és végeláthatatlanul hiányzol mellőlem. csak megyek az emberáradatban, hömpölyög a város, de nekem üresek a terek. ezer ember között bolyongok, és mégis, mintha kihalt lenne minden, mintha egy árva lélek sem lézengne rajtam kívül sehol. egy nevesincs…

ma egész nap veled voltam. valami jég megolvadt, valami fal lehullott, de nem tudom, elég-e ez bármire is? elég-e ez arra, hogy megint, hogy újra és egyáltalán, mit megint és mit újra?  szóval most barátok vagyunk vagy haverok? vagy mindez csak egy nagy-nagy játék? hát persze,…