ha voltam is, már nem vagyok - és még kevésbé leszek.
mert vannak dolgok, amiket már nem lehet visszacsinálni (eleve: semmit se lehet!), és vannak helyek, ahonnan már nem lehet visszajönni.
vannak búcsúszavak, melyeket csak képzeletben mond el az ember, és vannak álmok, melyeket magával visz a végtelenbe.
mert ott a párhuzamosok is találkoznak.
Itt minden fakad, minden rügyezik.
Nem, az már nem mondható el, hogy élnék.
Micsoda kacifántos ügy ez itt.
Meg volnék, igen, halva. Csak valahogy
kimenőt kaptam. Főhet a fejem:
hogy lesz a vissza? Lesz-é a vala hogy?
Jegemen
ütődött én-lék.
(Várady Szabolcs: A rímszálak elkötése)
