Elmegyek, mert elapadt az életem
mindenemet a tűzre vetem
és elmegyek innét.
Szétszálazni a bonyolultat
nincsen erőm már folytatni a múltat
álmomban fogaim
mind tenyerembe hulltak
hát elmegyek innét.
Mint a macska az egeret
lesem: szaporodnak az égi jelek
foltok a Napban, árvizek
mutatják: elmegyek innét.
Mint a macska a madarat
lesem: minden jel egyfelé mutat
tudom, hogy kő kövön majd nem marad
hát elmegyek innét.
Minden szilárd egyensúly
minden erős szerelmem szívemen súly
kőfal, mely harsonáktól meg nem indul,
hogy elmehessek innét.
De minden fölborult egyensúly
szikla, mely barlangszáj elől kifordul
por száll a fényben, sarokvas csikordul
és én elmegyek innét.
Por száll, homok pereg
mindent, ami voltam, a tűzre vetek
míg végre egészen könnyű leszek
és elmegyek, elmegyek innét.
(Rakovszky Zsuzsa: Elmegyek)
