hajnalban Kiskunhalasra menet ezt a (lenti) számot hallottam meg először a rádióban. nem tudtam, mi ez, de abban a korai álmos napsütésben a szövege az üléshez passzírozott.
az út jó volt, bár a szükségesnél kicsit többször villant a gondolatomba, hogy jártam egyszer a Velencei-tónál.
Még mindig
nem vagyok elég szegény.
Még nincs bennem elég csend ahhoz,
hogy ne vitatnám a vitathatatlant:
még van szavam.
Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő.
(Fodor Ákos: Még mindig)
Hajában hó volt, akkor még jó volt... Csak nézted hogyan megy tovább...
Miatta hitted, könnyebb az élet... Csak nézted, hogyan megy tovább.
Titokban nézted furcsa járását, Álmodtál róla, nem vált valóra,
Csak nézted, hogyan megy tovább.
Tudod, hogy szép vagy, ne bánd a múltat... Csak nézd, hogyan megy tovább.
