mottó

"Az élet ízét csak a bolondok ismerik."

"Azért van szárnya, hogy röpüljön, vagy azért röpül, mert szárnya van?"

napjaim

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

lista

Linkblog

ittjárók

világgá menni láttam (de azt hittem, csak sétál)

2009.05.15. 22:43 | bia79 | Szólj hozzá!

ma szembejöttél véletlenül, hirtelen, visszavonhatatlanul.
szerintem most te vonzottál be engem. nekem a mai napomban, a pillanatnyi kis életemben nem volt benne, hogy szembejöjj ilyen véletlenül, ilyen hirtelen, ilyen visszavonhatatlanul.
és akkor ott hamuszürkévé vált a világ, és elnémult minden, mintha valaki a mute gombra könyökölt volna akaratlanul.
akkot ott tíz percre nekem még mindig megfagyott a világ, és kívüle kerültem egy pillanat alatt. hogy feltűnő pótcselekvéssorozatba kezdtél volna, amikor a látómeződbe kerültem, hát, már az sem érdekel.
csak arra lennék kíváncsi, hogy miért hoz elém még mindig minden?
reggel, még félálomban a munkahelyen rendet raktam a fiókomban. találtam egy törzsvásárlói kártyát, ami anyukádé, aztán meg a fiúk elmentek berénybe, és hirtelen azt is megértettem, neked hogy került az életedbe berény, miért töltöd ott az életedet, amikor éppen nem pécsen vagy.
olyan nehéz ez így, hogy lett egy új munkahelyem, és velem vagy ott is minden nap, hiába nem akarom.
pár napig reménykedtem valakiben, valamiben, ami sokkal többnek tűnt, mint ami valójában, amiből sokkal több, sokkal szebb, sokkal fontosabb dolog lehetett volna. de nem lett, és most megint itt vagy velem, már nem úgy, már nem annyira, már nem olyan végérvényesen. de itt vagy, és ez ellen tehetetlen vagyok.
 

Világgá menni láttam, de
azt hittem, csak sétál,
sétál a nagykabátban,
a szerelem idején együtt
vásárolt nagykabátban,
sétál csak úgy, vagy sétál
de világgá akar menni,
azt hittem, hogy csak sétál
és nem fog világgá menni,
világgá menni láttam,
nem gondoltam, hogy ennyi.

A hatalmas, néma H-nál
futottunk akkor össze
(kórházba rohantam éppen,
a műtét előtt apámhoz),
a hatalmas, néma H-nál,
a járdaszélen álltunk.
Mondta, hogy világgá megy,
mondtam, hogy sietek sajnos,
mondta, hogy akkor menjek,
motyogtam: akkor én is...
mosolygott: szia, és elment.

Az utca lejtett előtte
és emelkedett előttem,
emelkedett és lejtett,
végig működött közben.

(Kemény István: A néma H)

Kiss Tibor (Quimby) - Kemény István: A néha H (Petőfi Irodalmi Múzeum, 2007)

Címkék: kiss tibor quimby kemény istván

A bejegyzés trackback címe:

https://biablog.blog.hu/api/trackback/id/tr651125505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása