biablog

Ha mindent is – magad mégsem raboltad El tőlem – s magam önmagamtól én sem Félbe-hasított faként is egészben Maradtunk mind a ketten kiraboltak Mért is tudtál volna te lenni jobbnak Mint ahogyan lehet e Téridőben A közöttünk mindegyre terjedőben Mely a számunkra…

amikor összefonódik két történet, amikor múlt válik jelenné, jelen pedig múlttá. amikor összemosódik két fájdalom, és nem tudod, egyiktől fáj a másik vagy a másiktól az egyik.amikor maradnál, ha tudnád, hogyan, vagy nevetnél, csak lennél már szabad, de rádtörtek az egy…

Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek. Ideje a sírásnak és…

Úgy gondoltam valamikor, hogy avakító narancsszínű reggeleken,újraélednek a már eltemetett álmok,vágyak, remények a megvilágosodottemberi agyban, mint ahogy újraéledneka mesebeli hétfejű sárkányok, és aNap új arca is az erdőszéli vízmosásban.de ma reggel reménytelen és…

Uram, végül is befejezted a végtelent?(Jónás Tamás: Az első kérdés)

rémületbe burkolt remény húz hol jobbra, hol balra.talán tényleg fehérre mosta a hó a sorsomat, kifakított belőle minden előző évi mocskot, és tisztábbá tett, mint a nevem.ideje volna megfelelnem annak, amilyen néven neveztettem, vagy a nomen est omen rajtam örökre elbukik.hiány…

elindulni valahonnan, hogy óriási kört leírva visszatérj ugyanoda. újévet kezdeni ott, ahol kettővel ezelőtt befejezted. bemenni ködben és kijönni hóban, és elhinni, hogy ez az első hó kifehérít és tisztára mos. boldog, boldogabb 2009-et.Besame, besame mucho Como si fuera esta…