hetek óta rizikózom
sorra írtom Bonaparte és Wellington, Aubert és Solignac embereit... és most az életemben is csatasorba állítom a katonáimat
kockázat a legjavából, de tudom kell, mi vagy nekem
kinyitom a markom, elengedem a kockákat, és meglátjuk, van-e bármi kis esélyem hatost dobni
letéptem ezt már tudhatod
az ösvény itt sötétbe téved
a rím tudja a mondatot
halott az ősz és várni téged
és várni itt a fák alatt
a Dunakorzó gesztenyéi
kis Lou egy levél sem marad
fekete-fehérre cseréli
az ősz az ősz a nyár hevét
kialszik minden nemsokára
a víz elfolyó messzeség
az ősz halott hó hull a fára
levert diófa bánata
az öröm ráadás a jajra
mi volt csak volt idő szaga
a szót sincs ami visszacsalja
az éj leszáll a rúd mihez
a csillagok vannak kikötve
halott az ősz a hó neszez
többé sose és mindörökre
(Imre Flóra: L'adieu)
