zörgő lélekkel egy állomáson állok, és nem tudom, melyik vonatra váltottam jegyet
írtam Jánosnak, hogy talákozzunk
Óráját fölhúzom este - társnak.
Szívdobogását hajnalig
hallhassam, mint annak a másnak,
aki már nem velem lakik,
ki szuszogását másnak adta,
fényei, ébredései
- mintha nem is kelne a nap ma -
nem nekem kezdenek fényleni.
Estéll, esőz bennem a nemrég,
mesél, de szuszog, mostoha.
Úgy alszom el, mintha nem lennék.
S nem ébresztene csak - soha.
(Bella István: Esős, esteli szavak)
