"Mért titkoltad, mikor kő, hold is tudta,
nincs gravitációd: élsz, zuhansz fölfele.
Mélységes mély nem a múlt, a jövő kútja,
s nem a tegnapba, a holnapba halsz bele. "
(Bella István: Hervay Gizinek)
most nemjól, pedig tegnap jól voltam nagyon
főztem francia póréhagymalevest az imént, ahogy kell, trappista és füstölt sajttal, pirítóskockákkal, kevés tárkonnyal - finom lett nagyon, de nincs szomorúbb dolog, mint egymagadra főzni, ezért is főzök pár éve oly' ritkán, hiába tudok jól, hiába szeretek
most adok időt magamnak, nem siettetek semmit, apró, kis lépéseket teszek önmagamért és önmagam felé
a társkeresőzést néha fel kéne írni receptre a szomorkodóknak - esküszöm, sehol nem lehet olyan jól röhögni a hülyéken, csak persze nem szabad komolyan venni az egészet
írt ma nekem egy fazon valamelyik oldalon, a teljes levelét közlöm változtatás nélkül:
"elolvastam mind azt amire azt hitted nemfogják elolvasni,de megmondom kemény nő vagy .nem kellesz csak tudd . nem szeretem azokat kik hajléktalanok felett uralkodott. szia"
ilyesmik vannak most velem
az eddig zakatoló életemen meghúzták a vészféket
tán rossz volt a vágány? még most sem tudom
