szemtelenül jól vagyok
Reggel, ha arcod még homályba olvad
a párnán, hozzád hajolok, és szagollak,
mint egy virágot. Rajtad és belőled
élősködöm. Felszürcsölöm velődet,
gégémet vadvörös torkodba tettem,
hogy szétmorzsolj vagy összerakj s kegyetlen
fogad között prédának vett mezítlen
csontvázamat; hogy ismerj, mint az Isten
s mégis szeress. Tán megöltelek téged,
tán te öltél meg, hogy ne tudjak félni
s így ébredjek minden hajnalon,
mint most: a boldogság halálbűnének
hét éles tőrével szívemben s égi
szerelmünk vérszagával ajkamon.
(Faludy György)
