érzem, hogy távolodsz, nézel messze-messze, egy olyan messzeségbe, ahol én már nem vagyok.
érzem, hogy árkot emeltél közénk, és ásod, most is ásod, hogy el ne érhesselek.
imádkozni kellene, de már nem tudok.
kihalt az ima a szívemből - talán csak azért, hogy elférj benne. mert nagy helyet követeltél, túl nagyot - és én azt neked adtam.
vártam miattad az ezerszer gyűlölt és átkozott karácsonyt. és hogy addigra nem leszel, abba beleroppan a szív, abba belehal a lélek, abba beledöglik minden.
vesztés előtt, utolsó lehelettel
2007.10.23. 02:08 | bia79 | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://biablog.blog.hu/api/trackback/id/tr70736282
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.