el kell innen menni.
más városba, más országba, más kontinensre.
ahol mindenhonnan hátba szúrnak, ott nincs miért maradni.
ahol az álmok nem akarnak valóra válni, ott nem kell tovább keresni őket.
Karcsú törzsed hajlik, ring az esti szélben.
Büszke nyárfa miért állsz, miért búsulsz a réten?
Majd elhozza a holnap egy zacskóban a Holdat,
Koronádra tűzi, veled marad míg tűri.
Aztán eldőltök végleg. Mindkettőtökben érett
Vágy lesz bármi másra: az édes elmúlásra.
Pár szerelmi képzet is így ér néha véget.
Ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod.
Mindaz, mi jó lehetne úgyse lesz már benne.
Hát pár ostoba álmot a fának nekivágok,
És leások mélyre, az érzet fenekére.
Kitisztul a képlet: míg álmodoztam tél lett.
(Amorf ördögök - Karcsú törzsed hajlik)
