"Megpróbálta maga elé idézni a jelenség arcát - és igen... igen, mintha lett volna valami furcsa a tekintetében... valami sandaság.
De hiszen fényesebb lett tőle az erdő, amikor kilibegett a fák közül... fény áradt belőle... Áradhat fény egy gonosz lélekből? Még a füvek is megfakultak, amikor eltűnt.
Eltűnt. Mint a kámfor. Még azt sem várta meg, hogy megköszönjem neki...
Hát eltűnhet így, ilyen ukmukfukk, ilyen váratlanul egy jóságos lélek?"
(Lázár Ervin - Bab Berci kalandjai)
ukkmukkfukk
2007.11.03. 00:35 | bia79 | Szólj hozzá!
Címkék: lázár ervin
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://biablog.blog.hu/api/trackback/id/tr54736314
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
