biablog

I already forget how I used to feel about you.

nagy novemberi esőzés és szürkeség
csak kopog és kopog, mélabúsan, kíméletlenül
most összejönni kellene, teát szürcsölni, mécsest gyújtani és elbújni egymásban
 
a lelki rezdüléseimről mindig a zenék beszélnek
nem vagyok képes olyan zenét hallgatni, ami ellen éppen lázad a lelkem - rosszul leszek tőle, idegesít és nyugtalanná tesz
és akkor keresek és keresek, míg megtalálom azt a dallamot (vagy legtöbbször az talál meg engem), azt a zenei világot, amelybe belesimulhatok - és az akkor gyógyít, befed, eggyé tesz önmagával
sokat elmond, hogy napok óta a csendet hallgatom, nem vágyom hangokra, dallamokra, zenékre
de ma reggel rám talált és elsodort egy hangzásvilág, azt mondják, az érfelvágósok legérfelvágosabbika, de ez nem számít
a portisheadről van szó, nyár elején egyszer már beteltem a zenéjükkel, de most hozott magával valami mást is
találtam egy klipet, ami eszembe juttatott egy filmet, ami elindított egy gondolat mentén

a film arról szól, hogy mi lenne az emberrel, ha kitörölnék az emlékeit
van egy eszköz, amellyel lehetővé válik a tökéletes felejtés - szakítás után, összetört szívvel odamész, és kitörlik minden emlékedet a másikról
felkelsz reggel, és mész tovább, mintha mi sem történt volna
de mi történik ilyenkor a lélekkel? mert az agyból lehet törölni mindent, de a lélek, az más kategória, ami egyszer oda beíródik, az az idők végezetéig ott marad - szóval mi történik, ha egyszer szembejön az utcán ő, aki ismeretlen, akiről nincsenek emlékeid, akiről már nem tudsz semmit?

több, mint 3 éve láttam a filmet, amikor még nem indultam el az úton, amikor még nagyon más voltam - azt hiszem, ha most találkoznék az akkori önmagammal, csak azért nem utálnánk egymást, mert sosem voltam az az utálkozós fajta
mindenesetre biztos, hogy szó nélkül elmennénk egymás mellett, annyira mások lennénk, annyira nem lenne egymásnak mondanivalónk
akkoriban nem fogott meg a film, igaz, előtte rengeteg dicshimnuszt olvastam róla, volt, ahol az évtized drámájának kiáltották ki (imdb-n jelenleg a világ 46. legjobb filmje)
most, több mint 3 év után, hogy már átment rajtam az úthenger és meghaltam párszor, most, hogy cizellálódott a lelkem, mert megjártam mennyet és poklot, és most, hogy teljes valómmal érzem a kérdésfeltevés jogosságát, most neki fogok futni újra a történetnek
talán csak azért, hogy megerősítsen a hitemben: a tökéletes felejtés illúzió, de legfőképpen semmire se jó
 


Portishead - Undenied