most aziliumra leltem, s hogy tartós lesz-e? nem tudom
most nyugalom szállt rám, s a jól van minden érzése
Ha senkim se lesz s ki leszek fosztva
anyátlanul s földarabolva
s egy targoncáról lefele
lóg a fejem a semmibe
Akkor se te
Ha minden ágyam elveszett és
megbomlik bennem a teremtés
s kiáradnak csúfosan e
test tagjai a semmibe
Akkor se te
Ha megrogyok mint sárga gyertya
saját árnyékom eltakarva
magam égve befele
a legutolsó semmibe
Akkor se te
(Gyurkovics Tibor: Ellen)
