nem tudom, mit írhatnék
rezzenéstelen minden - nincsenek válaszok, nincsenek döntések, nincsenek célok és irányok
tudom, hogy honnan, de nem tudom, hová
pályaudvar van, de nincs még vonat - és ha lesz sem tudom, melyikkel és merre menjek, még nem váltottam jegyet
csak peron van, és sínek, párhuzamos sínek mindenütt
és váltók és kalauzok és tanácstalan tekintetek
nem születnek a döntések, ez még a csend hava
polcra kell befőtteket rakni, a befőttekre cimkét írni, és a rendben megtett dolgok büszke tudatával élni tovább
de még nem tudom, hova tegyem, még mindig nem tudom, mit írjak rá, és azt sem, hogy azután hogyan tovább
de minden válasz megérik egyszer - siettetni sem szabad
van időm
bár... találtam egy isteninek tűnő receptet, egy olasz diós-füstöltsonkás-rozmaringos muffinét, amelyet most nagyon szeretnék megsütni valakinek
de nincsen kinek...
talán fel kellene adnom egy hirdetést, hogy diós-sonkás muffinomhoz társat keresek.
jelige: "lókötők és széltolók kíméljenek"
Furcsa a szív is, még azt mondja: nem, nem
Itthagytad magad, de elvittél engem
S ha elindulnék, nem várna rám senki,
Csak akit magamból hagytam veled menni
S ha visszajönnél, nem várna rád senki,
Csak akit magadból hagytál még itt lenni
(Takáts Eszter: Tánc után)
