biablog

ma arra kelek, hogy felhív a volt kis üdvöskéd, hogy információkat kérjen rólad. lehidalok. próbálom kikerüni a kérést, és azon gondolkodom, hogy brand new life meg elengedés, hurrá, végre megcsináltam, és akkor most szórakozik velem az élet, hogy minden nap csinál valami…

most képlékeny a világ, most egy hatalmas útkereszteződés az élet. most bármi lehet, bárhol és bármikor. mehetek bármerre és bárhová. ezer út, ezer irány, ezer látszólagos lehetőség. most nincs Te, és nincs Én sem, most csak ár van, sodrás van, meg uralkodó szélirány.…

első nap az új munkahelyemen. vagy inkább a minusz egyedik. odaülök a leendő számítógépem elé, és tele van anyád e-mailjeivel. próbálok úgy tenni, mintha nem, csak azért sem zavarna. aztán jön a posta, jó párat tévesen hozzánk dobnak be. egyiken anyád neve virít. nem, nem a…

mert képes voltam rá, mert megcsináltam, mert elbúcsúztam és elengedtelek, az élet cserébe adott egy nagyon nagy csodát... hogy segítség volt ez vagy jutalom? mindkettő talán.most jó, most minden jó, most olyan, mintha élnék. rég volt ilyen békesség odabent.amit tavaly április…

ma el foglak engedni, és új szelek irányába megyek tovább. kell. muszáj. és már én is akarom.az éjszaka kisebb csodát hozott, így nem lesz olyan nehéz. mikor a langyos tavaszi éjszakában a trafik falához nyomtak, úgy éreztem, bár ezer óceánt telesírtam miattad, most mégis…

ez a vers... tükre az elmúlt heteknek. annak ami van. vagyis ami nincs.az utolsó két sor. te.meg akarlak tanulni gyűlölni. hogy visszakapjam az életem.  Mi van a fejünk felett? Mi van? Micsoda jel? A tavasz puha szája csak sír, és nem felel, és nem felel a nappal és nem felel…

VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! tökjótökjótökjó!:) te voltál az első, akinek elmondtam. de tudd: ez volt az utolsó esemény és gondolat, amit közöltem veled.talán valóban egyéves átok sújtott és most szombaton végre vége…

április 11. utoljára Budapesten, utoljára Siófokon. már egy éve.nagyszombat. egy éve még kéz a kézben hallottuk, ahogy a harangok Rómából visszatértek.még egy hetem van, hogy lezárjam, ami lezárásért könyörög. Visszatérek mindig, mindenhonnan hozzád, akinek még nevét…

ma vagy 39 éves. az emlékműnél szomorú szelek fújnak.  

ideje van a költészetnekideje lejárt a túltudásnakrepülésük van a fészkeknekrepedése van minden tojásnakaki most hallgat belehalhataki nem táncol az pórul járhatürülése van a szívnek és a borral teletöltött pohárnakszabad most ostyát tépni az égbőltüzet vizet ki szabadon…