ma arra kelek, hogy felhív a volt kis üdvöskéd, hogy információkat kérjen rólad. lehidalok.
próbálom kikerüni a kérést, és azon gondolkodom, hogy brand new life meg elengedés, hurrá, végre megcsináltam, és akkor most szórakozik velem az élet, hogy minden nap csinál valami történést, ami veled kapcsolatos?
leteszi a telefont, azt mondja, akkor most felhív téged. próbálok nem irigykedni, próbálom, hogy ne szoruljon össze a szükségesnél jobban a szívem, hogy ő hívhat, hogy vele most beszélni fogsz.
este visszahív. valami nem stimmel, tuti bekevert nekem, mentegetőzik. mindegy, nem oszt és nem szoroz. kettőnk történetében (ha van még ilyen) ilyen csip-csup dolgok már sohasem fognak osztani vagy szorozni. állítólag beszélgettetek rólam, állítólag számon kért, hogy kirúgtál, állítólag te megint hazudtál meg beszéltél össze-vissza. persze, van ebben bármi meglepő?
próbálok legyinteni, és nem foglalkozni az egésszel, elvégre új élet van - nélküled.
csak... akkor miért ez az egész?
közben meg hiányzik valaki. várom, hogy hívjon. de nem hív. csalódott vagyok.
tegnap munka közben végig egy idegen telefonszám tartott izgalomban (ahogy ilyenkor lenni szokott, tiszta murphy), kétszer is kerestek róla. ebédszünetben visszahívtam, hangpostafiók. jó kis férfiorgánum, meghallgattam egyszer, aztán kétszer, aztán háromszor, hátha sikerül beazonosítani, vagy ami mégjobb, ráhúzni azt a hangot, amit most hallani szeretnék.
este visszahív, persze, ahogy ilyenkor mindig (amikor az ember reménytelenül vár egy hívást), téves kapcsolás. valami paraszt, vidéki tájszólással. feladom.
azt hiszem, a férfiak elképzelni sem tudják, milyen rémes ilyenkor nőnek lenni. amikor 2-3 nap az élet, és az igen vagy nem egyetlen telefoncsörgésbe van kódolva...
este ad hoc bementünk a városba, váratlanul így alakult. persze az első ember aki szembejött a rákóczi úton, ő volt, akinek hiába várom a jelentkezését. judit sem szólt egy szót sem, csak döbbenten rázta a fejét. megy ez nekem, ahogyan mindig is. a személy úgy látszik, részletkérdés...
hogy tudom már őt is bevonzani? kicsit káosz van. káosz amigos.
a koncert óta quimbyt hallgatok megállás nélkül. sosem tűnt még fel ennyire, hogy minden rohadt számban minimum háromszor szerepel az a szó, amit most az előbbiek okán annyira nem szeretek hallani... (ld. lenti videó... LOL, ez nagy poén...:))
"A mindig új világa pedig a szabadságé, a személyiségé, a kiszámíthatatlané, a kegyelemé. Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság.
A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni. A pillanat. Ez a személyesség. Egy. Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni. "
(Hamvas Béla: Summa Philosophiae Normalis)
Livius A teljesség feléből (Weöres): "Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha a menny felé növekszik."
