túljutottam rajtatok. egytől egyig. újra szabad vagyok. kiábrándultam, végérvényesen.
de hogy a szabadság meddig szabadság, és honnan válik rabsággá, nem tudom...
mert ha úgy vagyok szabad, hogy nem akarok az lenni, akkor az már voltaképpen egyfajta rabság, ugye? és ha rab akarok lenni, akkor a rabság voltaképpen szabadság, hiszen én választottam, felelősségteljesen, saját szabad akaratomból, nemdebár?
két és fél éve nem voltam ilyen üres és vágytalan.
WC-n sírni
Ágyon állni
Felhőn félni
Gonoszt birizgálni
A víz sok útja
Száraz földben
Amíg talán a
Gyökérig ér
Minden meglesz
Az összes nyomor
Megigazulsz
Elkárhozol, bármi
WC-n sírni
Ágyon állni
A felhőkön meg
Minden belefér
Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot
Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj
Úristen, Úristen, hogy én ezt mennyire unom
Belülről érzem, és kívülről tudom, hogy:
Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Az orvosok például nem értik a halált
Hát, senki nem ért semmit…
Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot és
Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Többek között, szerintem, az orvosok a halált
Hát, senki nem ért semmit…
(tudom, hogy ez a Senki nem ért semmit és nem a WC-n sírni, szóval a szöveg és a zene nem kompatibilis, csupán vannak átfedések...)
