azt szeretném, hogy valaki tojásrántottát süssön nekem reggelire. vagy omlettet. vagy a bundáskenyér is megteszi.
miért van az, hogy még mindig hiányzik?
ma azt hallottam, hogy szeretne felhívni, csak nem mer. jó lenne ebben az illúzióban áltatni magam, de ez nyilvánvaló hülyeség.
ennyit még senkit nem bátorítottam. de akármit csináltam, mindig lepattantam róla...
ma megint percekkel kerültük el egymást, ahogy az elmúlt héten olyan sokszor. sőt, volt amikor másodperceken múlottak dolgok. és nyilván ezek sem véletlenek...
a minap kedvem szottyant és elővettem a furulyámat. meg hozzá a gimis énekkönyvemet, hogy keressek valami eljátszható darabot, dvoržaktól vagy smetanától vagy ilyesmi.
a könyv elején találtam egy herder idézetet, amit kötelezően be kellett írnunk: "a lelkünkhöz a fülünk van a legközelebb."
tessék mondani, az nagy gáz, ha nekem az orrom...?!
Mono - Life in mono: ezt a számot ma a Petőfin hallottam, kerékfújkodás közben... kicsit nyálas (ez a Szép remények zenéje is), de azért van benne valami.
The tree-lined avenue
Begins to fade from view
Drowning past regrets
In tea and cigarettes
But I can’t seem to forget
When you came along
Ingenue
