félek
nem azzal a mozdulatot megbénító, fogat vacogtató, lelket szitáva lyuggató félelemmel - csak amolyan halk, szú módjára rágó, tompán, de szüntelen jelen lévő félelemmel
mert az esélyeket el lehet szalasztani, a lehetőségeket ott lehet hagyni a földön fel nem véve, érintetlenül
ezt a történetet végig kell játszani
én is csak sejtem, egy legbensőbb sejtelemmel, hol a vége
de az nagyon messze mutat
s minden bánat elkullogna...
2007.09.26. 02:07 | bia79 | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://biablog.blog.hu/api/trackback/id/tr51736267
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
