ébredés után indulok Pestre egy-két napra.
kell már a messze, kell, hogy vigyen a vonat, húzzon a sín, és távol legyek pár lélegzetvétel erejéig innen.
pedig most jó itt, most beburkol a város, oltalmaz és átölel - de ki kell szakadni innen, hogy örömmel visszatérjek.
belátom, könnyű útra kelés lesz ez, a legkönnyebb, így, hogy ő is ott lesz, pár órával előttem utazik, és hogy vele (is) találkozom, aki miatt itthon újra értelmet nyertek az utcák, a terek.
bárhogy is alakulnak a következő napok és hetek, kegyelemmel teli időszak ez.
ma megéreztem, amikor hívott.
cudarul jó érzés gondolni valakire, aki tudod, hogy szintén gondol rád.
Szeretnék puha gyolcs is lenni
- annyi mindent szeretne az ember
boszorkány volnék és királykisasszony
rohanó jeges patak - mosolygó tenger
De én őrszemnek költöztem a hegyre
Vagy fellengzősebben: világítótoronynak
Vagy népiesen: pásztorlánynak
(milyen messze milyen közel a város
és benne elbitangolt juhaim)
A konvektor aprókat kattan
ez a hegy itt rámbízatott
csőszeként csőszkunyhómba várlak
őrizzük együtt a didergő fákat
nézd: habos virágra hull a hó
(Kartal Zsuzsa: Nézd)
