biablog

"Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot" (József Attila) sűrű és keserédes nap mögöttem először is, találkoztam ma a Jóistennel (belátom, annak, aki nem hívő, ez kicsit úgy hangozhat, mint amikor Bruckner Szigfrid találkozott a…

az alábbi levelet kaptam tegnap egy ismert pécsi tanárembertől: Én rengeteget kaptam Tőled: döbbenetes őszinteséget, hitem megerősítését, hogy ne adjam fel, mert létezik ilyen. Álmot és ébredést s mindkettő csodálatos volt! Boldog lesz majd nagyon, ki mellett elkötelezed…

zörgő lélekkel egy állomáson állok, és nem tudom, melyik vonatra váltottam jegyet írtam Jánosnak, hogy talákozzunk Óráját fölhúzom este - társnak. Szívdobogását hajnalig hallhassam, mint annak a másnak, aki már nem velem lakik, ki szuszogását másnak adta, fényei,…

dimenzión kívül mozgok, valahol távol mindentől világtalan lettem - ez nem rossz feltétlenül, csak kevéssé megszokott és a legkevésbé sem normális szlalomozom a bábuk között, és a bábuknak nem osztok szerepet fordultam, igen, fordultam 360 fokot, ugyanoda jutottam, ugyanarra…

kísértés dörömböl, feszít, csigáztat alig van már szuflám ellentartani - és néha azt sem tudom, mivégre könnyebb és nemesebb lenne tán elbukni a csatát, és kezet fogni gyengeségemmel, mint állni az ostromot és kínozni magam úgyis csak időhúzás az egész, a csodák…

"Megpróbálta maga elé idézni a jelenség arcát - és igen... igen, mintha lett volna valami furcsa a tekintetében... valami sandaság. De hiszen fényesebb lett tőle az erdő, amikor kilibegett a fák közül... fény áradt belőle... Áradhat fény egy gonosz lélekből? Még a füvek…

kifogyott belőlem a szó most a csend beszél én csak figyelek "Légy boldog a magad módján, a végletek csúcsán, és emlékezz Hugh-ra, aki elég boldog lenne a maga módján – ha sohasem látott volna téged."

rádöbbentem, kapcsolatnál egyetlen dolog számít csupán. nem az, hogy hogyan néz ki, nem is a kémia, nem is az, hogy vonz-e, sem pedig, hogy okos-e és inspirál-e szellemileg, hanem, hogy érti-e, amit mondok. ne értsetek félre, itt nem valamiféle szentimentális megértésről…

Isten hozott, te ezerszer gyűlölt, ezerszer átkozott november. hát itt vagy, és újra rádöbbentem: a félelem valamitől rendszerint sokkal rosszabb, mint a dolog bekövetkezte maga. félsz tőle, rettegsz, és amikor ott van, rájössz: nem is olyan tragikus. így félek én évente 300…

én nem szólok, ő nem szól, mi nem szólunk. pózt veszünk fel, szerepet játszunk, és észrevétlen elveszítjük magunk. Before Sunrise - a legkedvesebb.Hosszú ideig ez a "Come here" volt a csengőhangom is - - say good bye! - bye! - good bye! - au revoir! - later...

el kell innen menni. más városba, más országba, más kontinensre. ahol mindenhonnan hátba szúrnak, ott nincs miért maradni. ahol az álmok nem akarnak valóra válni, ott nem kell tovább keresni őket. new…

hiányzolhiányzolhiányzolhiányzolhiányzolhiányzolhiányzolhiányzolhiányzolhiányzolhiányzolhiányzolhiányz rájöttem, hogy szeretem schielét. most ilyen a lelkem...       Egon Schiele - Ölelés

megfagyott a világ, diaképpé merevedett. mint egy színpadi díszletben, járok-kelek ebben a mozdulatlanságban. mondhatnám azt is, hogy élek - de erős lenne ez ide, túlon-túl erős. mert lehet-e ilyen tompaságban élni? merev színházi díszletek között csak színházat lehet…

araszol a november felém. ötkor sötét, reggel köd vakít, közte színtelen, kifakult világ. mozzanatlan a táj, síri némaság telepszik a háztetőkre, csak árulásod zaja hallik messzire. nincstelen csavargóként alszom át egyik napból a másikba magam, és várom, hogy…

nem adom meg magam. reggel felkeltem, és az eperszín hálóingemben az erkélyemen állva szappanbuborékokat fújtam a mocsaras világra. no alarms and no surprises, silent, silent

állni látszik minden, te, én, az egész élet. tegnap még kacagtam és kacérkodtam, de most megfojt a csend, amely felőled hírt hoz. kezd feszíteni és súlyokat pakolni rám ez a némaság. szökni kéne, messze, világgá. és aludni és álmodni tarka, szép mesét. és arra ébredni,…

- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok... - Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? - Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy…

köd szitál, szív sajog. órát állítunk téli időszámításra, majd átállítjuk a szívünket és az életünket is arra. fűteni kell, fűteni kellene. düh és dac tombol, bosszúvágy izzik, szabályok áthágva, most mindent lehet, most mindent szabad. borítok mindent, játszom…

"Most múlik pontosan, Engedem hadd menjen, Szaladjon kifelé belőlem, Gondoltam, egyetlen nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem, Villámlik, mennydörög, ez tényleg szerelem. Vágtatnék tovább veled az éjben, Az álmok foltos indián lován, Egy táltos szív remeg a…

Menj innen, fordulj meg menj amíg engedlek! Legyél jó, fogadj szót, hallgass rám. Melletted jóformán szóhoz sem juthattam! Legyél szíves ne kezdd ezt! Te sem tudod mihez kezdj abban a nagy jódolgodban, amid van. Mert azt tudnod kell neked is, hogy végül is, nagyon is, igenis…

Még átdereng a nyár a félhomályon. (Tízévnyi kéne most, míg újra látlak.) Esős szeptember ez. Merő csalódás az évszak minden bús vénasszonyának. Csak hogy tudd: most már én is dolgozom. Nem nagy ügy, de éppen megfelel. Büféablakból nézem most a Várat. Ködfoltok, kávé -…

tanulj meg repülni, és ha letörik a szárnyaidat, akkor se felejtsd el, milyen volt odafönn. felfelé vágyj, mindig csak felfelé.   És bebugyolált engem az isten illatos levegőbe, füvet teremtett, madarat, gyönge állatot, hogy játsszak, teremtett virágokat - tőlük tanuljam a…

"üresen állok mindennek háttal veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással megfejtesz mindenkit jófej vagy mégsem vagy jól, tátongó ember veled álmodni könnyebb mint egyedül ébren vagy valaki mással ma álmodban jöttem a hitedben hinni és soha semmit…

Uram, adj erőt, hogy elviseljem, amin változtatni nem tudok; bátorságot, hogy változtassak, amin változtathatok; és bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.

ha már nem volt időm, hogy felolvassam... A virág meg! Uramfia! Szegény, szegény Vacskamati virágja! Azt hiszitek, törődött vele? Nem törődött. Azt hiszitek, öntözte? Nem öntözte. Azt hiszitek, kapálgatta? Nem kapálgatta. Azt hiszitek, rá is nézett? Nem nézett rá. A…

nem mentegetőzöm, minden vétség az enyém. bocsáss meg, ha van jogom még ezt kérni.  

"És egy furcsa vízióVad erővel elkapott. Úgy éreztem: kezeid Tartották ma a napot.Azért volt oly különös, Minden fénynél édesebb, És én ezt csak most tudom, Amikor már este lett,Mikor kezed fáradtan Elejti már a napot, S szívemben is csöndesen Elhallgatnak a…

"ki itt belépsz, tudd: m i n d e n k i : bejárat egy ki-már-sohába" (Fodor Ákos)

"Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. "Ott van valahol az én virágom" - gondolja magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan,…

ha előveszem a könyvet, Kundera Tréfáját, amit kinyitva itt hagytam, amikor elmentem hozzád, már nem ugyanazok a mondatok lesznek benne. lesz egy törés, és mostantól minden sor és minden szó más lesz, mást fog jelenteni, mint azelőtt. nem akartam elvenni az álmaidat - valóra…

érzem, hogy távolodsz,  nézel messze-messze, egy olyan messzeségbe, ahol én már nem vagyok.érzem, hogy árkot emeltél közénk, és ásod, most is ásod, hogy el ne érhesselek. imádkozni kellene, de már nem tudok. kihalt az ima a szívemből - talán csak azért, hogy elférj benne.…

Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te: só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a véred, köt a vérem: szeretőm vagy és…

állni látszik az idő. csak ülök és várom, hogy történjen valami. mozduljon meg a föld, szakadjon le az ég, csak ne ez a szürke bénultság mozdítsa előre a perceket...

elkezdődött hát újra, és nem tudom, van-e még egyszer visszaút innen. lehet-e ennyiszer?szeretném veled megélni az első hóesést és a jégvirágokat az ablakon, tudod, amikor odabent egy takaró alatt összebújni oly' jó. de nem tudom, mire megjön a hó, leszel-e még nekem.  …

csak vánszorognak a percek, mióta felkeltem, ólomsúly ül minden másodpercen várok, mint egy perdöntő tárgyalásra. vagy villamosszék vagy szabad szárnyalás - átmenet nincsen. nagy a tét, de nekem nincs erőm tovább küzdeni. elfáradtam; békét és harmóniát vágyok, lassú és…

Valahol létezel, valahol én is valamit kérdezel, valamit én is néha vágy van benne, néha remény is valahol valamit te is én is... (Őri István)

átkozom magam, hogy nem írtam akkor és annyit, amikor jó volt minden, amikor boldogság volt, amikor a rózsaszín égen ciklámen madarak szálltak. és most megint komorul, a Szomorúság már ott baktat a faluvégi dombok mögött."Will you stay with me, will you be my love Among the…

hol tartunk? és főképp honnan és hova? mi a neve ennek az állomásnak? ha tudnám, ha tudhatnám

Hallom a vonat füttyét, futok az állomásra. Futnék, de kezemben a poggyász idegen, hol hagytam az enyémet? S a házból, ahonnan kilépnék, nem nyílik az ajtó. Böröndöm egyre több s nagyobb, himbál, harangoz a vállamon, a hasamon, a hátamon. Végre a lakásból kinn vagyok…

Az első nap arra volt jó,hogy mindent elfelejtsek;a második arra, hogymindenre emlékezzek.S a harmadik nap esni kezdett a hóés megszületett a sejtelem,hogy mostmár mindig esni fog,homlokodtól a szádig,szádtól az ágyékodig,végig a tested hosszán,végig az életemen.Havazni fog a…

széttép ez a reggel. álmodtam azt, hogy elhagytak, hogy egyszer csak ott maradtam egyedül, és néztem a peronról egy vonat után, amely már réges-rég eltűnt a kanyarban. aztán pedig, hogy a makkot, amit a nevesincs tó partján szedtünk egymásnak, az üvegasztalomról elcsente a kutya,…

hetek óta rizikózomsorra írtom Bonaparte és Wellington, Aubert és Solignac embereit... és most az életemben is csatasorba állítom a katonáimat kockázat a legjavából, de tudom kell, mi vagy nekem kinyitom a markom, elengedem a kockákat, és meglátjuk, van-e bármi kis esélyem hatost…

félek nem azzal a mozdulatot megbénító, fogat vacogtató, lelket szitáva lyuggató félelemmel - csak amolyan halk, szú módjára rágó, tompán, de szüntelen jelen lévő félelemmel mert az esélyeket el lehet szalasztani, a lehetőségeket ott lehet hagyni a földön fel nem véve,…

aggódom ágyhoz kötött magányomban, lázas egyedüllétemben csak most jöttem rá, hogy Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet…

szemtelenül jól vagyokReggel, ha arcod még homályba olvad a párnán, hozzád hajolok, és szagollak, mint egy virágot. Rajtad és belőled élősködöm. Felszürcsölöm velődet, gégémet vadvörös torkodba tettem, hogy szétmorzsolj vagy összerakj s kegyetlen fogad között…